„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16)
A húsvétot megelőző egy hetet az Egyház Nagyhétnek nevezi. Ismerős kifejezések ezek: virágvasárnap, szent három nap, vagy a harangok Rómába mennek. De mi is történt Jézussal 2000 évvel ezelőtt ebben a három napban, és mi történik ma a liturgiában? Írásunk összefoglalót ad a nagyheti eseményekről akkor és most a teljesség igénye nélkül.
Virágvasárnap
„Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” Jézus talált ott egy szamárcsikót és felült rá, ahogy az Írás mondja: „Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.” Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. És a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte. A farizeusok ellenben szemére vetették egymásnak: „Lám, nem mentetek semmire. Nézzétek, az egész világ követi.” (Jn 12,12-19)
A húsvét előtti vasárnapot nevezzük virágvasárnapnak, amikor Jézus Jeruzsálembe való bevonulását ünnepeljük. Jézus azért ment Jeruzsálembe, hogy megünnepelje a pászka ünnepet. Az emberek pálmaágakkal, olajágakkal fogadták, és leterítették elé ruhájukat és kiáltották: „Hozsanna Dávid Fiának!”. Abban az időben az, hogy a nép a ruháit leterítette a földre egy ember elé, csak a legnagyobb tiszteletnek örvendő személynek járt. A pálma a győzelem, a dicsőség jelképe. Ebből származik az ünnep latin elnevezése: dominica palmarum. Nálunk nem találunk pálmaágat, ezért a lombfakadás előtti virágzó ágat, barkát használunk. A szentmise a templomon kívül kezdődik, ahol a pap megáldja a barkaágakat, majd felszólítja az ünneplőket, hogy kövessük a Jézust ünneplő jeruzsálemi tömeget, és vonuljunk be a templomba.
A szentmisén az evangélium helyett Urunk szenvedéstörténetét, a Passiót hallhatjuk. Van, ahol felolvassák, van, ahol egy vagy több szólamban eléneklik. Ez az ünnep hivatalosan Urunk szenvedésének vasárnapja nevet viseli, ezt fejezi ki a piros színű miseruha is.
Nagycsütörtök
Nagycsütörtökkel kezdődik meg a Szent három nap. Források szerint a 4. századtól már „nagy”-nak nevezték a húsvétot megelőző három napot. Nagycsütörtökön ünnepeljük az utolsó vacsorát, amely az első szentmise, egyben az első szentáldozás és az első papszentelés.
Az apostolok ezen a napon készülődtek a zsidó húsvét megünneplésére. A pászka-vacsorának is nevezett ünnep egészen az Egyiptomból való kiszabadulásig vezethető vissza. Az utolsó vacsora egy hagyományos pászka-vacsoraként kezdődött, de Jézus új értelmet adott neki. A kenyér és a bor átváltoztatásával megalapította az Oltáriszentséget, szétosztásával pedig megtörtént az első szentáldozás. Majd amikor tanítványainak azt mondta Jézus: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, átadta a hatalmat, hogy ők is elvégezhetik az átváltoztatást. Ezzel létrehozta a papságot. A vacsora közben fontos cselekedet volt még a lábmosás momentuma. „…Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, és a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát.” (Jn 13,4-5) Jézus idejében a szolgák feladata volt a lábmosás. Jézus ezzel a cselekedetével példát adott a tanítványainak, hogy legyenek alázatosak és szolgálják embertársaikat. Ez a példa természetesen nemcsak nekik szólt, hanem nekünk is követnünk kell.
A nagycsütörtöki szentmisében megemlékezünk az utolsó vacsoráról és az utána következő eseményekről. Ezt a következő képpen teszi az Egyház: ezen a szentmisén Dicsőséget is éneklünk, ami egész nagyböjtben nem volt. Az ének alatt megszólalnak a harangok és a csengők, majd elnémulnak, így is emlékeztetve minket az akkori szomorú eseményekre. Erre az elnémulásra mondjuk: ”A harangok Rómába mentek.” A lábmosás szertartása a szentbeszéd után történik. A pap az arra kijelölt 12 férfi lábát mossa meg. A szentmise ezután a könyörgésekkel folytatódik. Hitvallást nem imádkozunk. A szentáldozást követő könyörgés után az Oltáriszentséget ünnepélyesen a Szent három napra kijelölt helyére kísérjük, a mellékoltárhoz. Az üres tabernákulum jelzi nekünk, hogy Jézust elfogták.
A nagycsütörtöki szentmise záró eseménye az oltárfosztás, ahol az oltáron lévő gyertyákat, virágokat és minden rajta lévő dolgot leszednek, és a sekrestyébe viszik. Az üres tabernákulum Jézus szenvedésére emlékeztet minket, a díszeitől megfosztott oltár pedig arra emlékeztet, hogy Jézust is megfosztják ruháitól. Az oltárfosztás szertartása csendben, elbocsátás nélkül történik (zsoltárt éneklenek alatta). A liturgiához hozzátartozik még a virrasztás is, amikor is azzal a Jézussal virrasztunk, aki az Olajfák hegyén az apostolokkal virrasztott és imádkozott az Atyához. „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek.” (Mt 26,40-41)
Nagypéntek
Nagypéntek Jézus Krisztus szenvedésének és kereszthalálának a napja. Ezen a napon egészen Nagyszombat vigíliájáig az Egyházban nem tartanak szentmisét, ezért csak szertartásra, úgynevezett „csonkamisére” gyűlünk össze, amelynek középpontjában a kereszt áll. A pap – Jézus szenvedésére emlékezve – piros miseruhát visel. A templomba csendben vonul be az asszisztenciával együtt, és leborul a megfosztott oltár és az üres tabernákulum előtt. Így kezdődik el a liturgia. Ekkor a hívek is térdre ereszkednek, és lélekben mindannyian a Golgota-hegyén vagyunk. Az oltár, ami Krisztust szimbolizálja, meg van fosztva minden díszétől. A tabernákulum üres, hiányzik belőle Valaki, és ez az üresség arra is emlékeztet, hogy Jézus oldalát egy katona lándzsájával megnyitotta.
A nagypénteki szertartásnak három része van:
- Az ige liturgiája, amiben meghallgatjuk az olvasmányt, a szentleckét, az evangéliumban pedig a Passiót Szent János evangélista írása szerint. Az ige liturgiáját az egyetemes könyörgések zárják, de nem a megszokott módon, hanem az ókeresztény korból ránk maradt módon. Tíz ünnepélyes könyörgés hangzik el, és minden könyörgés közepén térdre borulunk, majd egy kis csöndes imádság után felállunk.
- Az igeliturgiának középpontja a kereszt leleplezése, majd a kereszt előtti hódolat: az eddig letakart korpuszt a pap ünnepélyes éneklés közben leleplezi. Ezután mindenki a kereszthez járul, és térdhajtással fejezi ki hódolatát az előtt a Krisztus előtt, aki szeretetből meghalt értünk.
- Az áldozás liturgiája. Mivel ezen a napon nincs szentmise, természetesen nincs átváltoztatás sem, ezért az előző napon konszekrált (átváltoztatott) ostyával áldoztatja a pap a híveket. A szertartás végén nincs áldás és elbocsátás, hanem ünnepélyesen viszi a pap az asszisztenciával a Szentsírhoz a feszületet, majd a hívek imádkozva virrasztanak a Szentsír előtt, és emlékeznek Jézus áldozatára.
Nagyszombat
A nagyszombati szertartás a leghosszabb, és szimbolikáját tekintve a legtartalmasabb. A szertartás napnyugta után kezdődik. A keleti időszámítás szerint a vasárnap az előző nap estéjével kezdődik. Ezért ünnepelhetjük már szombat este Jézus feltámadását. Az előírások szerint sötétben kell a szertartást elkezdeni, utalva a világban jelen levő sötétségre, és napfelkeltéig kell befejezni, így szimbolizálva Jézus feltámadását, aki nekünk Felkelő Napunk.
A liturgia első része a fény liturgiája. A pap fehér miseruhában az asszisztenciával a templom előtt meggyújtott tűzhöz vonul és megszenteli azt, majd imádság keretében meggyújtja róla a húsvéti gyertyát, és vonul be a templomba, a ministránsok pedig a húsvéti gyertya lángját szétosztják a templomban lévő híveknek. A templom ekkor még teljesen sötét, és csak az egyre több gyertya lángja világítja meg a teret. A húsvéti gyertya jelképezi a feltámadt Krisztust. A húsvéti gyertya jelentőségét és méltóságát a rajta lévő szimbólumok is bizonyítják. Régen ezeket a szimbólumokat a pap véste bele a gyertyába, ma már előre rajta vannak, és csak megérinti ezeket a következő imát mondva: „Jézus Krisztus tegnap és ma. Ő a Kezdet és a Vég. Ő az Alfa és az Omega. Övé az idő és övé az örökkévalóság. Övé a dicsőség és a hatalom mindörökkön örökké.” Közösen válaszoljuk: Ámen. Ezután a pap a Krisztus öt szent sebét szimbolizáló öt tömjénszemet szúr kereszt formában a húsvéti gyertyába.
A bevonulás után a húsvéti gyertyát a szentélyben elhelyezett tartóra teszi, majd felhangzik húsvéti örömének, az exultet. Az exultet a húsvéti gyertyát megszentelő és felajánló ünnepélyes ének. Az ének megidézi a zsidó és a keresztény húsvétot. Azt is megtudjuk belőle, hogy miért volt szükség a megváltásra. Az exultet után a hívek eloltják a gyertyáinkat, és az ige liturgiájával folytatódik a szertartás. Hét olvasmánnyal idézzük meg az ószövetségi nép és Isten kapcsolatát. Ebből a hétből hármat mindenképpen fel kell olvasni, és kötelezően benne kell, hogy legyen a Vörös-tengeren való átkelésről szóló olvasmány. Az olvasmányok között zsoltárokat éneklünk. Az utolsó olvasmány után újra felcsendül a Dicsőség, és az eddig Rómába ment harangok újra megkondulnak. Ezt követi a szentmise könyörgése, majd a szentlecke és az alleluja. Ez utóbbit egész nagyböjtben nem hallhatjuk. Majd jön az evangélium felolvasása, amelyben Jézus feltámadásáról hallunk.
A prédikáció után következik a keresztvíz megáldása a mindenszentek litániája eléneklésével. A keresztelendők vizének megáldása közben a pap háromszor belemeríti a vízbe a húsvéti gyertyát, majd a hívek megújítják keresztségi fogadalmukat, és a pap meghinti őket a megáldott vízzel.
A keresztségi liturgia után az eucharisztia liturgiájával folytatjuk a szertartást. Az áldozás után nincs elbocsátás, mert a szentmise után fáklyás húsvéti körmenetet tartunk. Így hirdetjük a világnak, hogy Krisztus feltámadt. „Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta.” (Mt 28,1-6)
Húsvétvasárnap
Húsvét vasárnap hajnalban az asszonyok illatos olajjal mentek Krisztus sírjához, hogy befejezzék a temetési szertartást, amelyet pénteken este nem tudtak elvégezni. Sok helyen hajnalban még napfelkelte előtt a hívek körbejárnak, és imádkoznak, énekelnek a településen található feszületeknél. Napfelkeltére a templomhoz érnek, ahol a pap az égő húsvéti gyertyával fogadja őket. Ezt nevezik krisztuskeresésnek. Másik szép szokás az ételszentelés. Húsvét vasárnap azokat az ételeket áldja meg a pap, amelyeket nagyböjtben a böjti előírások miatt péntekenként, vagy esetleg egész nagyböjtben nem fogyasztottunk.
A Húsvét az egyházi év legnagyobb ünnepe, ezért ilyenkor a legdíszesebb az oltár, a pap fehér vagy arany miseruhát visel, és a szentmise után sok helyen ismét megtartják a feltámadási körmenetet. Húsvét olyan nagy ünnepe az Egyháznak, hogy nyolc napon át ünnepeljük, a következő vasárnapig. Ezt az időszakot nevezzük Húsvét nyolcadának, vagy fényeshétnek.
A nagyheti szertartások felépítése, mozzanatai tele vannak szimbolikával és üzenettel. Ha megismerjük ezeket, talán kicsit közelebb kerül hozzánk a liturgia, és mélyebben tudunk jelen lenni ezeken a szertartásokon, ahol megérezhetjük Krisztus jelenlétét.
(Fényképek: Sára Viktor – 2008)
Az ünnepi miserend megtekintéséhez kattints ide!