Skip to content Skip to footer

Virágvasárnaptól Húsvétig – liturgiai kisokos a nagyhétről

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16)

A húsvétot megelőző egy hetet az Egyház Nagyhétnek nevezi. Ismerős kifejezések ezek: virágvasárnap, szent három nap, vagy a harangok Rómába mennek. De mi is történt Jézussal 2000 évvel ezelőtt ebben a három napban, és mi történik ma a liturgiában? Írásunk összefoglalót ad a nagyheti eseményekről akkor és most a teljesség igénye nélkül. 

Virágvasárnap 

„Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” Jézus talált ott egy szamárcsikót és felült rá, ahogy az Írás mondja: „Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.” Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. És a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte. A farizeusok ellenben szemére vetették egymásnak: „Lám, nem mentetek semmire. Nézzétek, az egész világ követi.” (Jn 12,12-19) 

A húsvét előtti vasárnapot nevezzük virágvasárnapnak, amikor Jézus Jeruzsálembe való bevonulását ünnepeljük. Jézus azért ment Jeruzsálembe, hogy megünnepelje a pászka ünnepet. Az emberek pálmaágakkal, olajágakkal fogadták, és leterítették elé ruhájukat és kiáltották: „Hozsanna Dávid Fiának!”. Abban az időben az, hogy a nép a ruháit leterítette a földre egy ember elé, csak a legnagyobb tiszteletnek örvendő személynek járt. A pálma a győzelem, a dicsőség jelképe. Ebből származik az ünnep latin elnevezése: dominica palmarum. Nálunk nem találunk pálmaágat, ezért a lombfakadás előtti virágzó ágat, barkát használunk. A szentmise a templomon kívül kezdődik, ahol a pap megáldja a barkaágakat, majd felszólítja az ünneplőket, hogy kövessük a Jézust ünneplő jeruzsálemi tömeget, és vonuljunk be a templomba.

A szentmisén az evangélium helyett Urunk szenvedéstörténetét, a Passiót hallhatjuk. Van, ahol felolvassák, van, ahol egy vagy több szólamban eléneklik. Ez az ünnep hivatalosan Urunk szenvedésének vasárnapja nevet viseli, ezt fejezi ki a piros színű miseruha is. 

Nagycsütörtök 

Nagycsütörtökkel kezdődik meg a Szent három nap. Források szerint a 4. századtól már „nagy”-nak nevezték a húsvétot megelőző három napot. Nagycsütörtökön ünnepeljük az utolsó vacsorát, amely az első szentmise, egyben az első szentáldozás és az első papszentelés.

Az apostolok ezen a napon készülődtek a zsidó húsvét megünneplésére. A pászka-vacsorának is nevezett ünnep egészen az Egyiptomból való kiszabadulásig vezethető vissza. Az utolsó vacsora egy hagyományos pászka-vacsoraként kezdődött, de Jézus új értelmet adott neki. A kenyér és a bor átváltoztatásával megalapította az Oltáriszentséget, szétosztásával pedig megtörtént az első szentáldozás. Majd amikor tanítványainak azt mondta Jézus: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, átadta a hatalmat, hogy ők is elvégezhetik az átváltoztatást. Ezzel létrehozta a papságot. A vacsora közben fontos cselekedet volt még a lábmosás momentuma. „…Mégis fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt, és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, és a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak a lábát.” (Jn 13,4-5) Jézus idejében a szolgák feladata volt a lábmosás. Jézus ezzel a cselekedetével példát adott a tanítványainak, hogy legyenek alázatosak és szolgálják embertársaikat. Ez a példa természetesen nemcsak nekik szólt, hanem nekünk is követnünk kell.

A nagycsütörtöki szentmisében megemlékezünk az utolsó vacsoráról és az utána következő eseményekről. Ezt a következő képpen teszi az Egyház: ezen a szentmisén  Dicsőséget is éneklünk, ami egész nagyböjtben nem volt. Az ének alatt megszólalnak a harangok és a csengők, majd elnémulnak, így is emlékeztetve minket az akkori szomorú eseményekre. Erre az elnémulásra mondjuk: ”A harangok Rómába mentek.” A lábmosás szertartása a szentbeszéd után történik. A pap az arra kijelölt 12 férfi lábát mossa meg. A szentmise ezután a könyörgésekkel folytatódik. Hitvallást nem imádkozunk. A szentáldozást követő könyörgés után az Oltáriszentséget ünnepélyesen a Szent három napra kijelölt helyére kísérjük, a mellékoltárhoz. Az üres tabernákulum jelzi nekünk, hogy Jézust elfogták.

A nagycsütörtöki szentmise záró eseménye az oltárfosztás, ahol az oltáron lévő gyertyákat, virágokat és minden rajta lévő dolgot leszednek, és a sekrestyébe viszik. Az üres tabernákulum Jézus szenvedésére emlékeztet minket, a díszeitől megfosztott oltár pedig arra emlékeztet, hogy Jézust is megfosztják ruháitól. Az oltárfosztás szertartása csendben, elbocsátás nélkül történik (zsoltárt éneklenek alatta). A liturgiához hozzátartozik még a virrasztás is, amikor is azzal a Jézussal virrasztunk, aki az Olajfák hegyén az apostolokkal virrasztott és imádkozott az Atyához. „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek.” (Mt 26,40-41)

Nagypéntek

Nagypéntek Jézus Krisztus szenvedésének és kereszthalálának a napja. Ezen a napon egészen Nagyszombat vigíliájáig az Egyházban nem tartanak szentmisét, ezért csak szertartásra, úgynevezett „csonkamisére” gyűlünk össze, amelynek középpontjában a kereszt áll. A pap – Jézus szenvedésére emlékezve – piros miseruhát visel. A templomba csendben vonul be az asszisztenciával együtt, és  leborul a megfosztott oltár és az üres tabernákulum előtt. Így kezdődik el a liturgia. Ekkor a hívek is térdre ereszkednek, és lélekben mindannyian a Golgota-hegyén vagyunk. Az oltár, ami Krisztust szimbolizálja, meg van fosztva minden díszétől. A tabernákulum üres, hiányzik belőle Valaki, és ez az üresség arra is emlékeztet, hogy Jézus oldalát egy katona lándzsájával megnyitotta.

A nagypénteki szertartásnak három része van:

  1. Az ige liturgiája, amiben meghallgatjuk az olvasmányt, a szentleckét, az evangéliumban pedig a Passiót Szent János evangélista írása szerint. Az ige liturgiáját az egyetemes könyörgések zárják, de nem a megszokott módon, hanem az ókeresztény korból ránk maradt módon. Tíz ünnepélyes könyörgés hangzik el, és minden könyörgés közepén térdre borulunk, majd egy kis csöndes imádság után felállunk.
  2. Az igeliturgiának középpontja a kereszt leleplezése, majd a kereszt előtti hódolat: az eddig letakart korpuszt a pap ünnepélyes éneklés közben leleplezi. Ezután mindenki a kereszthez járul, és térdhajtással fejezi ki hódolatát az előtt a Krisztus előtt, aki szeretetből meghalt értünk.
  3. Az áldozás liturgiája. Mivel ezen a napon nincs szentmise, természetesen nincs átváltoztatás sem, ezért az előző napon konszekrált (átváltoztatott) ostyával áldoztatja a pap a híveket. A szertartás végén nincs áldás és elbocsátás, hanem ünnepélyesen viszi a pap az asszisztenciával a Szentsírhoz a feszületet, majd a hívek imádkozva virrasztanak a Szentsír előtt, és emlékeznek Jézus áldozatára.   

Nagyszombat 

A nagyszombati szertartás a leghosszabb, és szimbolikáját tekintve a legtartalmasabb. A szertartás napnyugta után kezdődik. A keleti időszámítás szerint a vasárnap az előző nap estéjével kezdődik. Ezért ünnepelhetjük már szombat este Jézus feltámadását. Az előírások szerint sötétben kell a szertartást elkezdeni, utalva a világban jelen levő sötétségre, és napfelkeltéig kell befejezni, így szimbolizálva Jézus feltámadását, aki nekünk Felkelő Napunk.

A liturgia első része a fény liturgiája. A pap fehér miseruhában az asszisztenciával a templom előtt meggyújtott tűzhöz vonul és megszenteli azt, majd imádság keretében meggyújtja róla a húsvéti gyertyát, és vonul be a templomba, a ministránsok pedig a húsvéti gyertya lángját szétosztják a templomban lévő híveknek. A templom ekkor még teljesen sötét, és csak az egyre több gyertya lángja világítja meg a teret. A húsvéti gyertya jelképezi a feltámadt Krisztust. A húsvéti gyertya jelentőségét és méltóságát a rajta lévő szimbólumok is bizonyítják. Régen ezeket a szimbólumokat a pap véste bele a gyertyába, ma már előre rajta vannak, és csak megérinti ezeket a következő imát mondva: „Jézus Krisztus tegnap és ma. Ő a Kezdet és a Vég. Ő az Alfa és az Omega. Övé az idő és övé az örökkévalóság. Övé a dicsőség és a hatalom mindörökkön örökké.” Közösen válaszoljuk: Ámen. Ezután a pap a Krisztus öt szent sebét szimbolizáló öt tömjénszemet szúr kereszt formában a húsvéti gyertyába.

A bevonulás után a húsvéti gyertyát a szentélyben elhelyezett tartóra teszi, majd felhangzik húsvéti örömének, az exultet. Az exultet a húsvéti gyertyát megszentelő és felajánló ünnepélyes ének. Az ének megidézi a zsidó és a keresztény húsvétot. Azt is megtudjuk belőle, hogy miért volt szükség a megváltásra. Az exultet után a hívek eloltják a gyertyáinkat, és az ige liturgiájával folytatódik a szertartás. Hét olvasmánnyal idézzük meg az ószövetségi nép és Isten kapcsolatát. Ebből a hétből hármat mindenképpen fel kell olvasni, és kötelezően benne kell, hogy legyen a Vörös-tengeren való átkelésről szóló olvasmány. Az olvasmányok között zsoltárokat éneklünk. Az utolsó olvasmány után újra felcsendül a Dicsőség, és az eddig Rómába ment harangok újra megkondulnak. Ezt követi a szentmise könyörgése, majd a szentlecke és az alleluja. Ez utóbbit egész nagyböjtben nem hallhatjuk. Majd jön az evangélium felolvasása, amelyben Jézus feltámadásáról hallunk.

A prédikáció után következik a keresztvíz megáldása a mindenszentek litániája eléneklésével. A keresztelendők vizének megáldása közben a pap háromszor belemeríti a vízbe a húsvéti gyertyát, majd a hívek megújítják keresztségi fogadalmukat, és a pap meghinti őket a megáldott vízzel.

A keresztségi liturgia után az eucharisztia liturgiájával folytatjuk a szertartást. Az áldozás után nincs elbocsátás, mert a szentmise után fáklyás húsvéti körmenetet tartunk. Így hirdetjük a világnak, hogy Krisztus feltámadt. „Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala ugyanis leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak. Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy ti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta.” (Mt 28,1-6)  

Húsvétvasárnap

Húsvét vasárnap hajnalban az asszonyok illatos olajjal mentek Krisztus sírjához, hogy befejezzék a temetési szertartást, amelyet pénteken este nem tudtak elvégezni. Sok helyen hajnalban még napfelkelte előtt a hívek körbejárnak, és imádkoznak, énekelnek a településen található feszületeknél. Napfelkeltére a templomhoz érnek, ahol a pap az égő húsvéti gyertyával fogadja őket. Ezt nevezik krisztuskeresésnek. Másik szép szokás az ételszentelés. Húsvét vasárnap azokat az ételeket áldja meg a pap, amelyeket nagyböjtben a böjti előírások miatt péntekenként, vagy esetleg egész nagyböjtben nem fogyasztottunk.

A Húsvét az egyházi év legnagyobb ünnepe, ezért ilyenkor a legdíszesebb az oltár, a pap fehér vagy arany miseruhát visel, és a szentmise után sok helyen ismét megtartják a feltámadási körmenetet. Húsvét olyan nagy ünnepe az Egyháznak, hogy nyolc napon át ünnepeljük, a következő vasárnapig. Ezt az időszakot nevezzük Húsvét nyolcadának, vagy fényeshétnek. 

A nagyheti szertartások felépítése, mozzanatai tele vannak szimbolikával és üzenettel. Ha megismerjük ezeket, talán kicsit közelebb kerül hozzánk a liturgia, és mélyebben tudunk jelen lenni ezeken a szertartásokon, ahol megérezhetjük Krisztus jelenlétét.

(Fényképek: Sára Viktor – 2008)


Az ünnepi miserend megtekintéséhez kattints ide!

Római Katolikus
Egyházközség
Tura

Elérhetőség

Köztársaság utca 1.
Tura, 2194

Irodai szolgálat:
Hétfőtől péntekig 9 – 11 óráig

+36 30 161 3963

Minden jog fenntartva © 2024