Bérmálkozás, ami több mint egy ünnep
Mit jelentett nekem a bérmálás és mi is az a bérmálás?
A Katekizmus így határozza meg a bérmálás szentségét: „Szentség, amelyben a Szentlélek megerősít, hogy hitünket megvalljuk, és hitünk szerint éljünk.” XVI. Benedek pápa így fogalmaz: „A bérmálás különleges erőt ad ahhoz, hogy tanúságot tegyünk Istenről, és egész életünkkel őt dicsőítsük.” A Szentírásban olvashatjuk, hogy amint pünkösdkor az apostolok megkapják a Szentlelket, erő tölti el őket, az értelmük megnyílik és megértik Jézus tanítását, amit addig nem nagyon értettek, de így már tovább tudják adni azt. A bérmálkozás által minket is arra hív Isten, hogy a Szentlélek által megértsük tanítását, megerősítsen hitünkben, és így elvihessük Őt a világba.
A bérmálkozást megelőző kétéves felkészítésben egyszerre kaptunk lelki megerősítést és lexikális tudást is. – Ezek erősítenek meg engem is abban, hogy jobban megismerjem Istent, akivel még szorosabb kapcsolatot szeretnék kialakítani.
„S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” (Jn 14,16)
Minden bérmálkozó választ egy bérmaszülőt és egy védőszentet. Előbbi egy olyan személy, aki szoros kapcsolatban áll a bérmálkozóval, mély bizalom van köztük, és segíti őt az Isten felé vezető útján. Bérma-védőszentnek olyan szentéletű férfit vagy nőt választunk, akinek élete és tanítása különösképpen lehet vezérfonal saját életünkben, és érezzük, hogy ő segíthet minket legjobban hitünk fejlődésében.
Az én bérma-védőszentem Szent Mónika, a férjes asszonyok és az édesanyák védőszentje. Mónikát fiatalon adták férjül a pogány Patriciushoz, aki házasságuk során hűtlen és nagyon durva volt, és gyakran voltak dühkitörései. Feleségének imái és kifogyhatatlan türelme által Patricius megtért és a halálos ágyán megkeresztelkedett. Mónika a fiaiért is sokat imádkozott, különösképpen Ágostonért, aki kicsapongó életet élt, és édesanyja marasztalásának ellentmondva elköltözött Milánóba. Mónika hosszú éveken, évtizedeken át imádkozott fia megtéréséért, és amikor találkoztak, mérhetetlen öröm és hála töltötte el a szívét, mert megtudta, hogy Ágoston megtért és megkeresztelkedett. Szent Mónika fiát azóta Szent Ágoston egyháztanítóként ismerjük. Édesanyja életéről és jelleméről a Vallomások című művében ír Szent Ágoston.
Azért is választottam védőszentemnek Szent Mónikát, mert közbenjárása által én is szeretnék mindig kitartó lenni az imádságban, és hozzá hasonlóan szeretném életemmel Krisztust vinni az emberekhez.
Bizonyára mindannyian ismerjük azt a bibliai történetet, amikor a Szentlélek ösztönzésére Jézus negyven napra elvonul a pusztába és a sátán megkísértette Őt. Közvetlenül ezelőtt történt, hogy Jézus megkeresztelkedett a Jordánban és a Szentlélek leszállt rá. Szent Lukács evangélista még azt is kiemeli, hogy Jézus a Szentlélektől eltelve hagyta el a Jordánt, és így vonult el a pusztába, ahol böjtölt és imádkozott. Ezzel az „erővel felruházva” tudta Jézus elűzni a sátán minden kísértését, és így példát adott nekünk, hogy ha befogadjuk a Szentlelket, Ő megerősít minket, és mi is ellen tudunk állni a sátán minden kísértésének.
Számomra tehát ezt is jelentette a bérmálkozás: a Szentlélek ajándékaival „felvértezve” mehettem tovább azokba a harcokba, amelyeket a sátánnal és a gyengeségeimmel kell megvívnom, és tudom, hogy ez a harc életem végéig fog tartani, de hiszek a győzelemben, mert ezt a győzelmet fedeztem fel Szent Mónika életében is.
Füstös Dorka
Képek: Seres Csilla – Csilla Fotó
Egy bérmálkozó tanúságtétele:
Őszintén: órák hosszat tudnék beszélni a bérmálkozásomról, de ezt most megpróbálom a lehető legrövidebben átadni.
Már réges-rég vártam ezt a napot. Sok idő volt a felkészülés, de már azelőtt piciként is foglalkoztatott a téma. Nagyon szerettem erről beszélgetni a középiskolai hittanórákon és itthon a családdal is. Számomra a katolikus hitemben az egyik legfontosabb tényező: a szentségek. Olyan hatalmas dolog az, hogy nálunk az Isten-kapcsolatunk nem attól függ, hogy mennyire érezzük éppen az adott életszakaszban a jelenlétét, hanem tudjuk, hogy mindig velünk van a szentségekben.
Különösen nagy dolog volt a bérmálkozás számomra, mivel ez volt az első olyan szentég életemben, amiről valóban csak én döntöttem. Igyekeztem erre lélekben is felkészülni. Nagy ajándéknak éltem meg, hogy a bérmálkozásom hétvégéjén lehetőségem volt részt venni egy olyan cserkészprogramon, ahol kifejezetten az Isten-kapcsolatunk elmélyítése volt a cél a természetben, túrázás közben. Így sok időm volt gondolkodni azon, hogy mi is fog történni a bérmálkozás hétvégéjén. De – azt hiszem – azóta sem igazán fogtam föl, hogy milyen nagy kegyelemben részesülhettem. Különleges volt látni a felkészülés során, de magán a szentmisén is, hogy mindenkinek a saját útja, amely őt Krisztushoz vezeti. Ebben nagyon megerősített az, hogy láttam a katekumenek keresztelését és bérmálkozását. Megszilárdított abban, hogy sosem késő igent mondani Istenre.
Illetve nagyon különlegessé tette számomra ezt a napot az a tény, hogy többféle felekezetből is jöttek barátnőim, hogy velem ünnepelhessenek. Mindig olyan jó általuk megtapasztalni Jézus szeretetét.
Azóta már eltelt pár hét, és – őszintén – nehezen fogalmazom meg még mindig, hogy mi történt bennem. Az a nap valóban nagy löketet adott a hitemnek, és ezért szerencsésnek mondhatom magam, de igyekszem tudatosítani, hogy a bérmálkozás szentségének felvétele nem arról az egy napról szólt, nem is a szép ruhákról, fotókról, még csak nem is a barátnőimről vagy a családomról, hanem Isten mindenható kegyelméről és a Szentlélek ajándékairól. Nem szeretném csak egy ünnepnek felfogni, ami lezajlott, elmúlt, megtörtént, hanem sokkal inkább egy folyamatnak, ami elkezdődött, és földi életem végéig folytatódik. A bérmálkozás óta mindig kérem a bérma-védőszentemet, Kalkuttai Szent Terézt, hogy legyen közbenjáróm Istennél azért, hogy sikeresen evangelizáljak, és az önzetlen szeretetben legalább egy kicsit is hasonlítsak őrá.
Tóth Veronika