A turai Nagyboldogasszony Római Katolikus Templom búcsúszentmiséjét Miklós Zalán zagyvaszántói plébános mutatta be augusztus 18-án.
Visszautalva a 2024-es Olimpiára, Zalán atya szentbeszédét azzal kezdte, hogy az élet nagy olimpiáján mindannyian versenyzők vagyunk, amelyben a győzelemhez, csakúgy, mint az aranyérmes sportolók esetén, nekünk is le kell győzni ellenségeinket és önmagunkat. „A mai nap ünnepe, a Boldogságos Szűz Mária menybevétele, szintén győzelem. Ő áll ma előttünk, akinek életpéldája ösztönöz minket, és meghív, hogy mindannyian a mennyország felé törekedjünk” – mondta.
Utalva Mária engedelmességére, plébános atya rávilágított annak szükségességére, hogy mi is megkérdezzük az Urat, arról, hogy mi a szándéka a mi életünkkel:
„…ne csak rámondjuk, hogy igen Uram, legyen meg a te akaratod, hanem a hétköznapi tetteinkkel is merjük ezt bizonyítani.”
Kiemelte, hogy Máriát ne utánozzuk, hanem kövessük: a csend és a ráhagyatkozás által, amely egyben azt is jelenti, hogy bejáratott, megszokott, hétköznapi dolgainkat elengedjük és meghalljuk Isten szokatlan, nem hétköznapi meghívását.
„Sokszor tele vagyunk beteges aggodalmaskodással, ami a bizalomnak a teljes hiánya. […] Nem tudjuk rábízni életünket Istenre. Nincs elég bátorságunk sokszor hozzá. Higgyétek el tudom miről beszélek, saját életemben megtapasztaltam, amikor csak én akartam megmondani a Jóistennek, hogy mi legyen. És az, hogy ő mit gondol, az olyan jól van Istenem te csak gondoljad, én meg teszem azt, amit én látok. Aztán rádöbbentem, hogy nem. Én betegre aggodalmaskodhatom magam a saját hülyeségem miatt, pedig ott van az Isten által felkínált lehetőség, amit sokszor talán nem veszek észre, mert ott van az én magam emberi aggodalmaskodása.” Zalán atya kiemelte, hogy az aggodalmaskodó ember egy idő után kiálhatatlanná válik, a cselekvő lendületünk lebénul, és nem tudjuk azt tenni, amit az Úristen kér tőlünk, így magunkat vesztesnek, lúzernek könyveljük el.
„A Boldogságos Szűzanya ettől szeretne megóvni bennünket, hogy lúzernek lássuk magunkat.”
Szentbeszédében a plébános atya Felföldi László püspök gondolatával, az oltár és az asztal hasonlatával tette fel azt a kérdést, hogy ahogyan Jézus a templom oltárán saját asztalához hív bennünket, úgy a családi asztalainknál megvan-e a vágy az együtt étkezéshez? A kérdést tovább gondolva arra buzdított, hogy a hétköznapjainkban merjünk egy plusz terítéket készíteni asztalainknál Jézusnak.
„Csak egyszerűen a Szentírás szavait kellene megélnünk. Nem csodákra várnunk, hanem engedni, hogy a te csöndedben meghallhasd Istennek a szavát.” – utalt Zalán atya Szűz Mária engedelmességére és Istenbe vetett bizalmára, és arra hívta meg a híveket, hogy merjék megelőlegezni bizalmukat Istenbe.
„Ragadjon ránk Mária eredetisége: legyen nekem a te szavad szerint.”
Az ünnepi szentbeszéd zárógondolataként, plébános atya hangsúlyozta, hogy ahogyan Mária arra törekedett, hogy Isten legyen az ő életének középpontjában, úgy akarjunk mi is „két lábbal a földön járó, de szemünkkel, szívünkkel az Istenre ráhagyatkozó, igaz, keresztény emberekként élni.”
Az ünnepi szentmisét, amelyen közreműködött a csíkszentimrei fúvószenekar, élőben közvetítette a Mária Rádió. A felvétel az alábbi lejátszóval hallgatható vissza.
Fotó: Seres Csilla